A lehetőségek és a fejlődés zónája
Először a középen található zónáról szeretnék beszélni, ugyanis ez az a terület, ahol ügyetlenkedünk, mert nem mozgunk otthonosan benne. Itt nem érezzük magunkat teljes biztonságban. A kényelmes komfortzónánkból gyorsan átjuthatunk a környezetünk megváltoztatásának segítségével, ismeretlen helyzetek és szituációk által, vagy csupán azáltal, hogy különböző emberekkel beszélgetésbe elegyedünk. Ebbe a zónába kerülünk akkor is, ha olyan feladatot kell elvégeznünk, amelyről úgy gondoljuk, hogy nem értünk hozzá, nem vagyunk képesek megoldani stb. Végezetül ide tartoznak az új dolgok is, melyektől rettegünk és félünk, vagyis félelemmel és vegyes érzelmekkel gondolunk rájuk.
A „változások” azok, amik ebbe a zónába kényszerítenek át minket. Ha elég bátorságot szerzünk, akkor a zóna határait mi magunk változtathatjuk, tolhatjuk egyre csak kifelé. Ilyenkor beszélhetünk a hatékony tanulásról a komfortzónán kívül. A komfortzónán kívül eső területben valósulhat meg a legeredményesebben a sikeres tanulás. Ahogy egyre inkább kifelé toljuk a komfortzónánk határait, azzal növekszik a magabiztosságunk és az önbizalmunk. Ezzel máris megtettük az első és legfontosabb lépést, hogy merjünk tovább fejlődni. További akadályokat küzdjünk le annak érdekében, hogy elérjük céljainkat és megvalósítsuk álmainkat. A mindennapi rutinból való kilépés csodálatos kalandot jelent mindenki számára. Megtenni az első lépést és élvezni az újdonságokat, kihívásokat és célokat. Fantasztikus utazást jelent minden komfortzónán kilépő egyén számára. Számunkra eddig ismeretlen utakat fedezhetünk fel, és életünk egyre teljesebbé és boldogabbá válhat. Az, hogy a tanulási folyamat kinél, milyen mértékben zajlik, az egyénenként eltérő. Mindenkinek más és más kiterjedésű a komfortzónája, így ami valaki számára megszokott dolog, az más számára kihívást vagy éppen bénító félelmet keltő jelenség lehet.
Természetesen nem csak pozitív dolgokat tartogathat számunkra a komfortzónánk elhagyása. Főként akkor kerülhetünk negatív helyzetekbe, ha akaratunk ellenére kell kilépnünk belőle, mert egy esemény voltaképpen arra kényszerít minket. Vagy ha túlságosan nagy lépésre szánjuk el magunkat. Ilyenkor benne van a pakliban a kudarc, ami együtt járhat azzal, hogy elveszítjük a bátorságunkat a továbblépéshez. Ha nem vagyunk hajlandóak változtatni viselkedésünkön, annak ellenére, hogy a külső körülmények ezt már megkövetelnék, akkor a tömegek a megoldás helyett a körülményeiket hibáztatják, amiért nem sikerül nekik semmi. A tanulási helyzetek pontosan arról szólnak, hogy valamin változtatni szeretnénk. Azaz el kell hagyni a kényelmes zónát, még akkor is, ha eddigi életünk során oly kellemesen eléldegéltünk.
Gondoljunk csak bele abba a helyzetbe, amikor utazunk egy vonaton már egy ideje. Egyszer csak leül valaki a szemben lévő ülésre és hangosan elkezd a telefonjába beszélni. Pedig mi nyugalomra vágytunk, ami nekünk pont komfortos abban a helyzetben. Igaz picike változás, de átmeneti időre felborítja világunkat. Fel kell adni az eddigi megszokott megoldásokat és ismeretlen eszközöket kellene használni, ki tudja milyen eredménnyel? Hát persze, hogy fáj elhagyni a megszokottat. Az eleinte fájdalommal járó fejlődési szinten kell tartanunk magunkat, és nem engedni, hogy visszatérjünk a megszokott komfortzónánkba, de azt sem szabad engedni, hogy a pánik zónába jussunk. A pánikzóna az, ahol már nem lehet kontrollálni az eseményeket.
Csapatommal egy kidolgozott rendszernek köszönhetően úgy mozdítunk ki a komfortzónádból, hogy figyelünk arra, hogy ne lépj át a pánikzónába. A tagjaink olyan számukra ismeretlen területen teszik próbára önmagukat, melyben igaz, hogy egyelőre nem mozognak otthonosan, viszont a közösen átélt sikerélmények által közelebb kerülhetnek önmagukhoz, céljaikhoz és társaikhoz egyaránt.